Sri Vasudeva – A valódi jólét 40 / 14. nap (végső utáni keresés)

 Légy könyörtelen a végső utáni keresésben

Beszéltem már a lélek számára elérhető “energiák spektrumáról”. És beszéltem a “különböző önfelismeréseken keresztüli utazásról” amint a lélek visszafelé halad a teljes tudatosságban, a Legfelsőbb Tudatosságnak a mezejében való létezésről és a vele való eggyé válásról.

Az emlékezés útja

Emlékeznünk kell rá, hogy a szabadság és erő tudatosságából kikerülve és belekerülve ebbe a korlátozott emberi tapasztalásba, a lélek egyszerűen elfelejtette, hogy ő kicsoda – lényének teljességét. Ez nem azt jelenti, hogy elvesztette örökre a tudatosságát; csak egyszerűen elfelejtette. A lélek mélyén ott van az a tudatosság és megnyilvánulásra vár. A tudatosság fejlesztésének útja az emlékezés útja, visszajutni lényünknek abba az állapotába, ahol mindig is voltunk.

Erről beszéltem, hogy habár a lélek korlátozottan képes megnyilvánulni, valahol mélyen belül tudja, hogy ő sokkal több ennél. Ez egy utazás a korlátozott emberi tudatosságból vissza a valódi Legfelsőbb Tudatosságba az emberi tapasztalatokon keresztül. Ez az amit remélhetünk a korlátozott emberi testünkben, ami egy életen keresztül csapdában tartja a lelkünket emberi tapasztalásunk során. Reménykedhetünk és ez egy ígéret –, hogy visszajuthatunk arra a lelkünkben lévő helyre, a tudatosságunkban, ahol érezhetjük a szabadságot a belső lényünkben miközben a kifejezésmódunk korlátozott.

Emberiességed elismerése onnan, a szabadság helyéről

Gondolkozz el azon amit mondtam. Ez nem azt jelenti, hogy eljutunk egy helyre, ahol az emberi lényt teljesen elhanyagolhatjuk; vagy az emberi formát, az emberi kifejezésmódokat teljesen elhanyagolhatjuk (néha megtesszük ezt). Eljutsz egy helyre, ahol az emberi tudatosság fölé emelkedhetsz. És energiákat hozhatsz onnan emberi tudatosságodba, miközben végig ott maradsz a szabadság helyén, teljesen megértve, hogy te, a lélek, nem egy emberi lény vagy, hanem sokkal több annál, mint csupán emberi lény az emberi megtapasztalásokban.

Csodálatos látni azokat a Mestereket akik nagyrabecsülést mutatnak saját emberi lényük felé. Persze néhány Mester teljesen elzárkózik ettől és látható, hogy az egészségük sem a legjobb, mert az emberi formájuk mögött élnek (szabad elhatározásból teszik ezt), nem törődnek emberi testükkel. Én csodálom azokat a Mestereket, akik törődnek a testükkel és méltósággal kezelik emberi tapasztalásaikat, habár jóval felette állnak annak.

A korlátozott sötétségből a fény szabadságába

Az utazás éppen ezért egy utazást jelent az emberi tudatosságból, ahol az emberi tapasztalatok elragadnak bennünket, ahol csapdába esünk és erősen kötődünk emberi tapasztalásainkhoz. Gyakran nevezzük ezt a “sötétség” helyének. Az emberi tapasztalásainkba kerülve láthatjuk, hogy mindezek múlékonyak; átmenetiek, az örömök is múlékonyak, néha csak egy pillanatig tartanak. Amikor a lélek tudatosságban vagyunk, elkezdünk olyan örömet érezni, ami a múlékonyság és a korlátolt emberi tudatosság fölött áll. Az út azt jelenti, hogy visszakerülünk a lényünk változatlan tudatosságához – arra a helyre ahol szabadnak érezzük magunkat, teljesnek és érezhetjük, hogy képesek vagyunk az erőket kezelni. Tehát a korlátozott emberi tudatosságunk sötétségéből megyünk a lelkünk tudatosságának fényébe és hatalmának teljességébe. Ez az utazás.

Energia fantáziálások

Amint mondtam már, az utazás, egy utazás energia mezőkön, minőségeken keresztül, valamint az ön-azonosságunk kiterjesztésének útja. Növekedünk a tudatosságban. Azt is mondtam, hogy “Ne essél a különböző energia élmények csapdájába!” Lehet ez forróság vagy mennyei hang. Néhány ember nagyon hangos hangokat hall tudatosságában és aztán nagyon finom hangokat. Néhány ember mindenféle fényeket lát az izzó vöröstől az isteni kékig, majd lilákat. Néhányan mindenféle formákat látnak: különböző dimenziókban létező mennyei formákat. Természetesen, mindez fantázia – a Legfelsőbb Tudatosságunk fantáziája, ami számos tapasztalatban és energiában nyilvánul meg.

A fények és hangok fantomja mögött

Miért mondom ezt neked? Vannak közöttünk néhányan akiknek nem szükséges, hogy ilyen élményei legyenek? Tegnap azt mondtam, hogy figyelmet tudsz fordítani a csakrák bármelyik területére és teljes utazásban lesz részed. Vagyis akik elme központúak, akik inkább elmélkednek, akik képesek jobban megnyitni a tudatosságukat (ez több élet megtapasztalásának eredménye), amint legfőképp az elmére fordítják a figyelmet. Tehát az a személy képes az energia érzetek, hang és fény jelenségek mögé tekinteni. Nekik nincs szükségük erre, de még mindig ezt keresik. Azoknak közületek, akik úgy találjátok, hogy a mentális formák jobban érdekelnek mint az elképzelések, akik megnyitjátok a tudatosságotokat és az elmétek mesterei vagytok, ti már áthaladtatok ezen az úton, és egy másik szakaszában vagytok az utazásnak. Ti lehet, hogy nem fogtok fényeket látni. Lehet, hogy nem fogtok hangokat hallani. Lehet, hogy nem lesz elképesztő forróság élményetek a testetekben, hanem egyszerűen csak elkezditek élvezni a gondolatok és elméletek útját és a tudatosságotok elkezd kitágulni. Ezért mondtam, hogy ne hasonlítsd magadat másokhoz. Kezdd el ott, ahol vagy; a fokozatosan növekedő energia élmények megvannak benned belül. Mert a fényesség fölé kell kerülnünk, a hangok, látványok, forróság és mozgás fölé.

Természetesen, ha előző életeinkben már foglalkoztunk is az elmével és elmélkedéssel, hirtelen ebben az életünkben lehet, hogy élvezni szeretnénk az energia élményeket, aztán elkezdünk több figyelmet fordítani az alsóbb területeinkre. Aztán elkezdünk energiákat érezni és megnyilvánítani, de már egy másik helyről, egy sokkal erőteljesebb helyről, ami az elme.

Ez az amiért az emberi tudatosságunkat ahonnan az utazás kezdődik, korlátozottnak hívom. Néhányan azt mondják erre, hogy az emberi oldal sötét, mert alacsonyabb a tudatossága. Ez miatt kerülünk csapdába, fogságba, kötődésekbe, miközben a spirituális tudatosság a szabadság helye.

A lelkünk többet ismer

Mi késztet bennünket a két alacsonyabb csakrától a lélek felé akit csapdába ejtett a világ? Mi késztet bennünket arra, hogy mindezek fölé kerüljünk? Mi segít nekünk, hogy mindezek fölé kerülhessünk? Azok a lelkek akik tapasztalják az emberi világot és annak örömeit és erejét, elkezdenek emlékezni a saját lelkükre, ami sokkal több ennél. Ezért mennek keresztül az örömök és fájdalmak sokaságán emberi létezésük során, keresik az erőt, de nem képesek megtapasztalni a lényük teljes erejét emberi tapasztalataik során. Mert tudod, az emberi megtapasztalásban mindig van valami sokkal erőteljesebb mint te. Vagyis az emberi megtapasztalásod mindig rád van szabva.

Amikor a lélek fáradttá válik, kiég, kimerül az emberi megtapasztalásokban, elkezd keresni valamit ami sokkal több mindezeknél. Elkezd emlékezni, sokkal intenzívebb lesz a keresése, több erőt akar, több szabadságot, az örömöket sokkal jobb formában szeretné élvezni, vagyis elkezd keresni. Nos, elkezd emlékezni valamelyest a saját erőire és ekkor kezdenek el a csakrák kinyílni a Manipurától a szemöldökig és végül a korona csakra is elkezd pulzálni, amint a lélek halad a mélyebb emlékezésben és keresésben, emlékezve az ő valódi erejére. A vágyakozás által minél többet szeretne tudni, ezért nagyon fontos az emberi megtapasztalás. Tehát nem számít, hol tartasz, ha csupán élvezni szeretnéd bármelyik csakra ragyogását, csak arra kell emlékezned, hogy ott több is van ennél. Szóval, ezen az úton ha létre akarsz hozni a lényedben egy emelkedettebb helyet, a tudatosság egy magasabb formáját, fel kell tenned a kérdést, “Van-e ott még ennél több?”

Légy óvatos amikor a lélek erejét használod emberi szükségleteidre

Aztán finomabb szintek felé kezdünk el haladni. Például elkezdjük érezni a szeretetet vagy a lelkünket, a szív csakra megnyílik és elkezdjük érezni a szeretet magasabb szintjeit, aztán elkezdjük ezeket használni az emberi megtapasztalásainkban, de ez visszahozhat minket az alacsonyabb csakráinkhoz. Mert elkezdünk sokkal több szeretetet áramoltatni az alsóbb csakrákba azt gondolván, hogy ez a végső öröm, mert már felfedeztünk egy kis lélek erőt emberi megtapasztalásunkban. De az történik, hogy újra a múlékony világ rabjai leszünk, a megtapasztalás egyszer csak fájdalmassá válik -, tovább kell fejlődnünk.

Habár az összes felsőbb csakra erőhöz juttathat bennünket rájuk figyelve, használva az erejüket emberi tapasztalásaink során, de ha emberi örömökre, emberi erőre szomjazunk, saját céljainkra figyelünk, akkor hamarosan csalódottak leszünk, pedig spirituális erőt használtunk.

Ne ess csapdába; légy mozgásban

Csak amikor elkezdünk többet és többet keresni, akkor vagyunk képesek tisztán látni minden szintnek a korlátját. Amikor mélyebbre jutunk a valódi erő után kutatva magunkban, az igazi szabadságot keresve, az emberi erő és örömök mögé hatolva, akkor emelkedünk csakráról csakrára – fölfelé. Tehát rendkívül fontos, hogy ne essünk fogságba egyik szinten sem, menjünk egyre mélyebbre és mélyebbre, a tapasztalatok teljességébe. Akkor érezni fogod azt, akkor érezni fogod a nagyszerű szabadságot, érezni a valódi erőt. Amikor elkezded ezt megnyilvánítani az emberi tapasztalatnak arról a szintjéről, akkor az mesterivé fog válni, mert akkor te meg tudod nyilvánítani a lényedhez csatlakozó erőt.

Nem számít, mi történik az emberi megtapasztalásban. Nem számít, mi van kívül, az az öröm, amikor megnyilvánulunk abból az önzetlen térből; a feltétel nélküli szeretet helyéről, az ítéletmentes térből amit nem érinthetnek meg az emberi tapasztalatok. Ez a cél.

Sri Vasudeva

Fordította: Bódor Enikő