Az elme annyit tehet, hogy felfedezi saját korlátjait és meglátja mi a realitás valójában

Angol verzió:  The mind can do is to explore its own limits and see what really is

Semmi nem tud felmerülni az Én, tudatosság nélkül

Az elme csak a jelenlegi gondolat, nincs elme. Egy gondolat nem tud tenni semmit, sem felfedezni semmit sem. Csak add fel a vágyaidat, bármilyen tárgy és bármilyen gondolat, bármilyen személy kapcsán. Minden a múlthoz tartozik. Minden, amit most mondasz a múlthoz tartozik. Észre tudod ezt venni?

És emellett a nyelv duális (az elme hozta létre), ezért nem írhatjuk le vele az igazságot. Akarsz az elméddel keresni ezek után, hogy ezt megláttad?

Csak csendben ülj, és ha kérdésed merülne fel, kérdezhetsz egy tanárt, és minden világos lesz. Amikor nem gondolkozol, szabad vagy. A csend a valódi tanítás. Az igazi guru nem szavakkal tanít, mert szavakkal a valóság nem közvetíthető.

A tanár eltávolítja a kétségeket. A kétség olyan, mint egy felhő, amely a nap előtt van. És amikor érzed a békét, csak te zavarod meg azt. Amit beszélsz, az jár a fejedben, ezért maradj csendben.

Ez nem azt jelenti, hogy nem beszélsz, hanem azt, hogy nem azonosulsz az elméddel. A gondolatok és a test korlátozott, és a szavak is.

A tudat nem tudja meghatározni magát az elme határain belül. És hogyan tudnánk tudatában lenni valaminek a tudaton kívül, mert ez szükséges minden tapasztaláshoz? Tudat nélkül nem tapasztalhatsz meg semmit sem.

Szóval, hogyan mondhatnánk, hogy bármi létezik a tudaton kívül? Az elme egy tárgy, és maga is a tudatosság által ismert. Tehát a tudatot az elme nem képes leírni. Nem tudjuk a házat beletenni abba a pohárba, mely szintén a házban van.

Ha nem rendelkezünk személyes tudatossággal, akkor miért gondoljuk azt, hogy a tudat bennünk van, és egyik vagy másik emberben különböző módon nyilvánul meg? Végezd el a vizsgálódást és így ez egy meggyőződéssé válik, nem pedig hitalapúvá, és egyre jobban elmélyül majd.

 

 

Nem tapasztalhatjuk meg a testet és a világot

Csak gondolatokat, érzéseket tapasztalunk, észlelünk és érzékelünk. Nincs bizonyítékod arra a világra, amely kívül esik a felfogásunkon. Nem érzékeled a világot odakinn. Csak különféle örök felfogásbeli folyamatot tapasztalunk, amelyek a tudatosságban jelennek meg. A percepciók folyamatosan változnak, mi mégis állandóan vagyunk.

Minden forma elmegy, de a tudatosság formanélküli. Te már készen vagy. Hagyd el a formákat és lásd meg azt, ami hátramarad, ami örök. Minden dolog, tárgy amit találni fogsz átmeneti, mert minden jön és megy. De mi az, ami örök, amit nem kell létrehoznod?

 

 

Ne gondolj semmire, mert minden gondolat a múlté 

Ez már itt van, nem kell megkapnod. Te mindig csinálni akarsz valamit, ez tartja fenn a cselekvőt.

Házban vagy lakásban élsz. Ez a térben épült fel. A tér tudatot jelent, amely egy metafora. A tér jelen van, létezik az épület felépítése előtt, és akkor is jelen lesz, miután lerombolták azt. A tudatosság hasonlóan működik. És ezek vagyunk mi.

A meditáció nem az, amit csinálunk, hanem az, hogy amik mi magunk vagyunk. Ezért nem érhetjük el azt, mert mi magunk vagyunk valójában. Csak engeded, hogy minden úgy legyen, ahogy van.

A tudatosság túl van az időn, így nem az „én” az, hanem a „vagyok”. A test és az elme világa megtapasztalt, ezért ez nem lehetek az, amelyik megtapasztalja. A világ ismert, de ez nem lehet maga a tudó. Ez nem lehet az, mi tudja mindezt és a test, elme is ugyanígy ismert… Ez nem lehet az, mi tudja mindezt.

A „vagyok” a folyamatos tudás, de nem valaminek a tudása, hanem a tiszta tudás. Az elme nem találja meg a realitást, hanem feloldódik benne. Ez a valódi tudás tapasztalata.

 

 

A csend nem függ semmitől, ami ideiglenes

Hiszünk a gondolatainkban, elképzeléseinkben, és ez gondot okoz számunkra. Maradj azzal szakadatlan, amit nem láthatsz, mert a valóság egy, nincs két valóság. Ezért a „másik” rajtad alapszik.

Felejtsd el önmagadat, ami azt jelenti, hogy ne azonosuljon a test-elmével. Ez megoldhatja az összes problémádat. Ne kapj fel semmilyen elképzelést a különálló személyiség kapcsán, csak nézd meg, mi van itt most. Ami megmarad, arról nem tudsz beszélni, mert aki megkóstolta, nem tud beszélni róla, és aki beszél róla, az nem kóstolta meg.

A létezés független a kóstolótól. Nincs szüksége semmilyen erőfeszítésre, csak győzd meg magad, hogy itt vagy.  A meditáció nem tevékenység, hanem a tevékenység abbahagyása.

A meditáció nem valami, amit csinálunk. A tudatosság szabad anélkül, hogy tudná mindezt, nincs elkülönülés, de amikor személyként azonosulsz a gondolataiddal, a világ felbukkan „kívül” és „mások” jelennek meg. A tudatosság korlátozott töredékeként…

A tudatosság egyfajta töredékként tekint magára, korlátolt és időben és térben jelenik meg a világgal együtt, mert valójában minden maga a tudatosság.

 

„Én vagyok” a tapasztalás minden tapasztalás során

Az ego nem egy entitás, ez azt jelenti, hogy az „én”, is tudatosság, a működés egyik módja. Ha „én” tapasztal, és, ha a világ a tapasztalataidból áll a világ részeként, akkor az ’én’ és a világ, a tárgy egy. Ezen a módon születik meg: én és te, te és a világ.

De, hol van a független entitás? Ez csak egy gondolat, amelyet nem vizsgáltunk meg.

A tudatosság a saját valóságod, és minden az minden, ami felbukkan. Mindent megelőz, minden formát. A bölcsek azt mondják, hogy a világ illúzió, csak azért valós, mert mi azt gondoljuk, hogy az.

A keleti hagyományban ez a „maya”, illúzió szónak lett fordítva, talán inkább mondhatjuk: illuzórikus a látszólagos függetlensége és a tudattól való elszakadása.

Csak távolítsd el a gondolatoktól és minden mástól való függőséget, és ez ragyogni fog, és felfedi önmagát, mert nem veszítheted el. Távolítsd el a zavart az elmédből. Ha nem függsz semmitől, akkor feltárul magától.

 

 

Ott vagy, ahol az elméd van

Át kell adnunk magunkat annak a valódi hatalomnak, aki minden tevékenységünkben dolgozik, és amikor semmilyen tevékenységet nem folytatunk, az csendben marad.

A tudat olyan, mint az arany. Az arany gyűrű egy másik valaki akar lenni, például arany karkötő vagy arany fülbevaló. És ezekkel a gondolatokkal azonosul, és megfeledkezik arról, hogy az arany, ami örök, de maga a forma változik csupán.

Csak a gyűrű nevét és formáját látod. Miért? Szeretnéd tudni és látni az igazságot, realitást? Láthatod az aranyat (a tudatosságot) és a gyűrűt is.

Ha megpróbáljuk elfogadni szenvedésünket, mondván, hogy minden a tudatosságból áll, akkor létrehozzuk a megvilágosodott egót. De hogyan lehet egy fiktív én megvilágosodott? Ez nem személyes… A lényeg az, hogy melyik nézőpontból nézed a valóságot.

A vágy, hogy a tudatot objektumként éld meg, abból a meggyőződésből fakad, hogy nincs itt. Ez azt jelenti, hogy azonosulsz a test-elmével: „Ezt vagy azt akarom. Szükségem van valamire, ami boldoggá tesz”.

Megtapasztaltad az örök boldogságot, ha valamit tettél vagy birtokoltál, vagy csak néha egy kis időszakot fedett le mindez? Mennyi energiára, időre, pénzre volt szükség hozzá? Jó üzlet volt, csak segített elfelejteni a szenvedést?

Szemtől szembe közvetlenül a hiányérzethez kellene menned, és meg kell vizsgálnod ezt a gondolatot és érzést. Ez a valóság, ami most itt van.

Csak engedd meg, hogy jelen legyen a jelenben ez a fajta hiány. Ne adj hozzá semmit. Ne próbálj enyhíteni csevegéssel ezen, alkoholfogyasztással, drogozással, olvasással, filmnézéssel, ne tégy valamit, ne menj el valahová esetleg nyaralni, ne menj dolgozni, ne találkozz a barátaival stb.

Csak engedd megjelenni az érzést… A tudat már itt van, tehát mindenről gondoskodik.

 

 

Figyelmünket inkább a gondolkodóra, mintsem a valóságra fordítjuk

Van valami, ami ismert, amit ’én’ -nek nevezünk. Láthatod a tapasztaltakat és a tapasztalót is, de ez nem két dolog a tényleges tapasztalatodban. De csak az objektív szempontra összpontosítunk. Tehát csak a gondolatokkal és az érzésekkel azonosulunk.

Meg kell próbálnunk odafigyelni a szemtanúra, aki mindent lát, és nem hagyja figyelmen kívül a tudat jelenlétét. A test-elme nem tanú, hanem maga is tanúja ennek.

Ezért kell elcsendesedni, mert az elmével nem tudunk az elmén túllépni. Ha az elmét használva ebben vagy abban hiszünk, akkor egy lépést sem tettünk meg az úton. Ha vizsgálódás nélkül elhiszel valamit, az nem a te tapasztalatod, valóságod.

Csak engedd meg az elmének és a testnek, hogy megjelenjen és eltűnjön a tudatban. Tanúként látjuk az Önvalót, ami változatlan és mozdulatlan.

Az a gondolat, hogy van egy elme, amely félelmeket és emlékeket tartalmaz, önmagában egyszerűen csak egy gondolat. A test pedig a tudatban valójában megjelenő érzések és érzékelések.

A valóságban egy tapasztalat van, annak ellenére, hogy a testi érzékelésnek több módját is megtalálhatjuk, például vizuális érzékelést. Minden érzékelés a tudatban jelenik meg.