Keresztes Attila könyve: találkozz Buddhával

CSAK KOMOLYAN

– Mester, te sohasem vagy komoly? Szerinted egyetlen perc sincs az életben, mikor komolynak kéne lennünk?
– De van. Mikor elhatározzuk, hogy soha többé nem leszünk komolyak.

ÁLSZERELEM

A mester éppen az álszerelemről tépi le a leplet a következő történettel. Azt állítja, az igazi szerelem nem tud néhány pillanat alatt az ellenkezőjébe fordulni:
– Hú, de imádom a kakaót – mondja valaki, majd leönti vele az abroszt.
– Ez a rohadt kakaó – üvölt dühöngve – összepiszkolt mindent!
A mester még hozzáteszi:
– Legalább hetente egyszer vállalnánk a felelősséget tetteink után, és bárcsak ilyen piszlicsáré dolgokat szidalmaznánk szeretteink helyett.

PÁRKAPCSOLAT– Mester, otthagyott a kedvesem – siránkozik a tanítvány. Mire a mester megkérdi:
– Hol?

*************************
Szabad szabadnak lenni?

Rozsdás hirdetőtáblán áll a felirat: „Rozsdásodás elleni szerek kis- és nagy mennyiségben eladók.”

Ha csöndben maradtál volna, bölcsebbnek tűntél volna – és nem lettél volna.

Milyen érzés nem érezni semmit?

Az idő csupán fizikai mennyiség, és én utálom a fizikát.

*************************

Molla Naszruddin, a szufi misztikus, egy szemtelenül bölcs (szó szerint), rafinált ember. Tettével, furfangjával mutatja meg, karikírozza ki az emberi butaságot szimbolikusan. Ne csak egyszerű viccnek olvasd történetét, lásd meg benne a mély bölcsességet, amely minden vicc alapja.

MOLLA ÉS AZ ABROSZ

Naszruddin leeszi az abroszt, majd kimegy a szobából.
– Miért nem törlöd le? – kiáltja utána a felesége.
– Miért, nem elég, hogy leettem? Mindent nekem kell csinálnom?

NASZRUDDIN BICIKLISTA

Naszruddin kishíján elüt egy járókelőt kerékpárjával, aki dühösen kiált utána:
– Minek száguld olyan gyorsan?! Alig fért el mellettem!
– Ha lassabban mentem volna, akkor is ugyanennyi helyet foglaltam volna el! – kiáltja válaszul a molla.

*************************

JÓHISZEMŰSÉG

Egy férfi jóhiszeműen felajánlja segítségét az út szélén kocsit szerelő férfiaknak. Néhány perc múlva letartóztatják, később megtudja, hogy lopás vádjával tartózkodik a rácsok mögött.

VESZÉLYBEN AZ ŐSZINTESÉG

Irodalmi művet olvasnak fel kezdő színművészek a rádióban. Ki kell találni a költő becses nevét. A betelefonálót a műsorvezető kérdéssel fogadja:
– Hogy tetszett, ha tetszett?
– Gyönyörű alkotás – válaszol a hallgató, aki most nem hallgat –, nagy művész volt Babits.

– Ó, ez tagadhatatlan, de őszintén szólva én az előadásmódra gondoltam, merthogy ifjú színészjelöltek járultak hozzá a vers szépségéhez. Mindenesetre ön nyert!

Néhány nap elteltével egy ünnepség keretein és a művelődési ház kapuin belül teljes véletlenségből ugyanaz a Babits Mihály-költemény csendül fel és legalább ugyanakkora véletlenségből, mint az előző, pont a szerencsés nyertest kérdezik meg, hogy mi a véleménye a hallottakról. Ő mosolyogva gondolja, hogy most aztán – tanulva a régi esetből – senki sem fogja félrevezetni.

– Gyönyörű szavalat volt – szólal meg.
– Ó, ez tagadhatatlan – feleli a riporter –, hiszen profi színművészek vannak jelen, de én magára a versre gondoltam, mikor magának címeztem a kérdést.

*************************

…A RUHA TESZI?

Egyik reggel megtudtam, hogy vendégek érkeznek hozzám bizonytalan időpontban. Megjöttek. Néhány perc után megjegyzés hagyta el valaki száját, miszerint hiányos az öltözékem.
– Felháborító, hogy nincs benned tisztelet a jelenlévők iránt – hallatszott tőle. Mosolyogva megszólaltam:

– Hogyan lehet a nagyrabecsülést követelni? Szerinted az belülről, vagy az én ruhámból jön? Tételezzük fel, hogy teljes az öltözékem. Biztosra veszem, hogy akkor egyetlen szó sem hagyta volna el szádat, pedig a tiszteletről ugyanez az érzésem lenne.

Miféle komoly dolog ez a respektálás, amit néhány kelme viselése meg tud téveszteni? Mivel tegnap eső esett, kiteregetett ruháim eláztak. Ezért láttok ilyennek. Ennyire fontosnak tartod ruhadarabjaimat? Emiatt látogattál meg? Az más – kimentem, és behoztam vizes rongyaimat.

Miközben magukra hagytam csodálkozó ismerőseimet, azon töprengtem, hogy mi az oka annak, hogy a ruha teszi az embert. Milyen elegáns vagy, mondják, az elegancia már tulajdonsággá érett. Viszont amit viselek, először kirakatban látható, és olyankor a gönc maga egy személyben a csinos, a divatos. Milyen nagy hatalmuk van. Azzal, hogy beléjük bújok, más emberré válhatok.

ÁLOM?

Rébuszos és misztikus. Most is megborzongok, ha Ildikó jut eszembe. Jóllehet, már kissé elmosódtak és megfogyatkoztak a vele kapcsolatos emlékképeim, pedig nemrég még filmre valót tettek ki. Hideglelésem támad, de ehhez jóérzés társul.

Olyasmi, mint amilyenről Hermann Hesse írt, mikor gyerekkori ismerőse megzsarolta őt.

Bárhogyan is kavarognak az érzelmek bennem iránta, megkísérelem szavakba önteni tapasztalataimat, de ehhez tél deréről származó történetről kell, hogy beszámoljak.

Esős időben hazafelé mentem a sztrádán, mikor mellém szegődött, majd megelőzött egy hatalmas, előkelő autó. Furcsállottam a dolgot, mert a mi kis városunkban ritkán fordultak meg ilyen, az álmaimban is nagy feltűnést keltő szép járművek. Miután megérkeztem, gyertyafényes, szerény vacsorám után forró fürdőt vettem, aztán ágyba bújtam.

Akkor kezdődött minden. Arra emlékszem, hogy gyönyörű étteremben ültem, fiatal, bájos, üde illatú hölgy társaságában. Fekete haja hivalkodóan játszott a fényárral. Enyhe túlzással állíthatom, hogy partnerem egy istennő volt. Kirívóan tündöklő szépsége belepte az óriási, díszes fáklyák fényében pompázó, szelíd zenével lágyan átitatott helyiséget.

Olyan biztonságban sohasem éreztem magam. A rossz érzést elnyomó felhőtlen boldogság, a fausti beteljesüléssel vetekedő állapot szállt meg. Halál aggodalma férkőzött agyamba és éreztem, hogy ennél szebb pillanatot nem tudnék odaadni számára. A lány mintha a fejembe látott volna, evvel tudom magyarázni a nemtetszését oly mértékben kifejező és tőle távol álló arcjátékát.

Csütörtöknek reggelén korán, rosszkedvűen keltem fel. A leány egész hétvégére teret biztosított magának gondolataimban. Hétfőn behoztam a postát a Hírmondóval együtt. Fellapoztam, és riadtan vettem észre, hogy az öt nappal ezelőtt látott négykerekű totálkáros képmása látható benne. Ebből a típusból nyolc van a világon. A következő oldalon az arisztokrata családból származó, halott kisasszony fényképe tűnt fel. Vele álmodtam. Szerdán láttam őt először az úton, de a híradók szerint kedden halt meg.